SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK!

MINDENKI SZERETI A TAVASZT, ÉS MINDENKI NAGYON VÁRJA.

ÚJJÁÉLED A TERMÉSZET,  UJJONGANAK A MADARAK, TÚLÉLTÜK A ZORD TELET!

ÉN IS IMÁDOM A TAVASZT, EZÉRT NYITOTTAM AZ OLDALAMAT A  TAVASZ KÉPEIVEL.

ÉREZD JÓL ITT MAGAD, TÖLTŐDJ FEL A TAVASZ HANGULATÁVAL!

Várnai Zseni: Csodák, csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz! 

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító

Bittner János : Tavaszi hajnal

Ha egy este kiülsz a teraszra,
és látod, zöldel a kert,
ha a lábad előtt kutya horkol,
és a macska öledbe hevert,
ha a szomszédok hazamentek,
és az asztalodon az ital,
ha a szúnyogok is lepihentek,
s lármásan a víz fele tart
az égen a vadkacsa raj,
és súlyosan rád ül az este,
szigetünkön hallgat a táj,
fáradtan várod a hajnalt,
az utcán senki se jár,
a kapun tul a víz feketéllik,
a vízen tétova fények,
Budapest lámpái derengnek,
és nem jön az álom el érted,
felnézel a csillagos égre,
tüdődbe beszívod az illatot,
és megjön a hajnal végre:
boldog vagy, mint sose még,
mert látod, mennyire szép.

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.

Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.

Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.

A hófoltokra rá van írva:
Elűztük végre a telet!

Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
A tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.

Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

 Aranyosi Ervin: Itt a tavasz

Megjött hát a tavasz, rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal vidám dallamát!
Frissül a levegő, a szél is dalol,
Sándor, meg a József itt jár valahol.

Lábnyomukban lépked büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták a várt meleget.
A világ fényben fürdik, Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is, vidámak vagyunk.

Kedves Tavasztündér, vártunk már reád
varázsold a telet, szép tavaszra át.
Színes virágokkal terítsd a mezőt!
Készíts új világot, szebbet, élhetőt

Mentovics Éva:Tavasztündér





Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.